VÉÉÉÉR!!!!

Hahó!

Jelentkezem Ciprusról, Nicosiában vagyok, azaz Lefkoséban a török oldalon (bár ma átsétáltam 'Görögországba' is egy órára, de annyira drága minden, hogy inkább visszamenekültem és itt maradok többet). Pénteken repülök Beirutba, az már valóságosabb lesz, kicsit több lesz benne az 'Ázsia' - ahogy egy szívemhez nagyon közel álló kedves barátom mondta, mikor életében először lépett ázsiai földre, és csalódottan hiányolta belőle azt, hogy 'romos, düledező házak, szemét, büdös és mocsok mindenhol és vér folyik a sáros utcák közepén, a csatornákon lefelé. Na, ebből most pont sok volt Hatay-ban, mert ötnapos muszlim ünnep van, a 'kurban bayrami', amikor is levágják a marhát meg kecskét és még nagy városokban is  - amilyen Antakya - a közökben és udvarokban (és az utcán is Juci, kéééépzeld, az utcááán folyik az a tengernyi sok vééér!!!!! ;DDDD) vágják és dolgozzák fel, adják el a sok húst. Ui. ez egy muszlim ünnep, szóval mindenki boldog és folyik a sok vééééér a sárban, szóval tissszta Ázsia-feeling van véééégre. ;DDD

Na de, pénteken véges végre elhagyom Törökországot és benyomulok az 'igazi' Közel-Keletbe - bár már Hatay is eléggé az volt a sok arab meg kurd meg arméniai arccal. Ez itt egy fura világ amúgy Cipruson. A nicosiai erőd, ami egy szép, csillag formájú, falakkal körülvett vár, pont a felénél van kettévágva török-görög félre és egy felíró-cetliszerű sajtpapírral jössz-mész ide-oda, hogy ne kelljen az útleved telepecsételni, ha itt élsz és ott dolgozol. Van két komoly rendőrposzt mindkét oldalon, és közte egy keskeny kis utca - amolyan senki földje, mint a klasszikus határátkelőkön - csak itt kicsiben. Hja és fura mód itt balratarts van, a jó öreg 'Brit birodalmi' idők emlékezetére. Semmit nem tudok Ciprus történetéről még, de ha jól sejtem, az ő kezük is benne van valahogy ebben a konfliktusban, ahogyan a palesztin-izraeli storyban is nyakig vannak. (Ezt épp most tanulmányozom szorgalmasan a talált útikönyvemből, amiből mindig levágom azt a részt, ami már nem kell, hogy azt se kelljen cipelni).

Hja a múltkor a bioszféra levélből kifelejtettem egy fontos termést itt (azaz az Égei és a Földközi tengerpartokon): a gyapotot. Sokat láttam, hogy szedegetik az asszonyok, amíg a férfiak a cajt (csaj) szürcsölgetik és dominóznak meg ostáblát játszanak. Így kell élni :)

Egy fontos tapasztalati jótanács utazóknak: sose bízz abban, amit a helyiek a távolságokról mondanak (főleg a nőkben ne!): tegnap még este kimentem a reptérre (40 perces járat Antakya - Ciprus és olcsóbb volt, mint a komp lett volna) és útközben folyton kérdeztem arra járókat, hany kilométer még. 10-től 30-ig volt minden, és a legjobb, hohy minden óra után valaki azt mondta: most éppen még egy óra innen kb. (5km). A végén majd' hat óra alatt gyalogoltam ki, öreg sötét este volt, mire végre odaértem. Nembaj: áar kezdtem elkényelmesedni a sok stoppolásban. :))

Holnap még strandolok kicsit az északi parton, aztán csütörtök du. lezúzok délre a görögökhöz, mert onnan indulok péntek délben Beirutba. (Végre igazi Ázsia lesz Juciiiiiiiiiiiiiiiii ;))))

Hja és Antakya óvárosában tényleg az utca közepén vannak a csatornák (még a rómaiak rakták le azokat a köveket némelyik utcán) és abban folyik a bűzös sáros állatvéééér... Aztán meg kiérsz a negyedből és van egy Kentaki csiken meg sztarbaksz kafej. :) Időutazás fiam, ez a legjobb a dologban. :)))

Na húzok, mert már kinéztem egy jó temetőt magamnak. ;DDDD

Csók!